21. Haki története

Török lakótársammal nagyon összeszoktunk az utóbbi hetekben. Reggelente együtt kávéztunk, beszélgettünk (Dimitri legnagyobb örömére), ami nekem nagyon szokatlan, de kellemes élmény volt, hisz Vásárhelyen egyedül szokott indulni a napom. Támogattam is ezt azáltal, hogy vettem egy két személyes kávéfőzőt (kotyogót), így nem kellet kétszer kanalazgatni a kávét, valamint megvárni míg elkészül. Hetente többször főztünk együtt illetve megtanultam, hogyan kell krumplis rántottát csinálni.
Egy óvatlan pillanatban kiderült, hogy zenében is hasonló ízlésünk, így többé már nem fülhallgatóval hallgattuk a laptopról a zenét, természetesen csak amikor a bérgyilkos nem tartózkodott otthon.
Még az év elején többször is elmentünk együtt bulizni, mint az korábban már meséltem, és még a nyelvi különbségek sem szabtak ennek gátat. Az év közepe felé már inkább a tanulásra fektettük a hangsúlyt, de csak kijártunk néha egyet-egyet sörözni vagy az ő külön kérésére: pálinkázni.
Érthető hát, hogy mennyire szíven ütött az a bejelentése, hogy elköltözik. Bár sok indokot felsorolt amiért nem tud velünk maradni, mint később kiderült, a sok indok igazából egy darab hatalmas izomtömeg egyenesen Lettországból.
Mióta ketten vagyunk Dimitrivel, azóta megjött az igazi fagyos, orosz tél a szobába is. A nap nagy részében csendben ülünk és csak a laptop billentyűinek a pattogása hallatszik ki. Igyekszem konfliktus mentesen megúszni a napokat, bár nehéz dolgom van, ha már az is baj, hogy túl hangosan kattintok az egeremmel (s mi lenne, ha még köhögnék is éjszaka :) .
Mindenesetre Hakival még mindig  tartom a kapcsolatot, épp a múltnap voltam nála ebédelni, igazi török ételt csinált nekem: rizs, csirke és tészta (avagy laska). Jó ízűen elfogyasztottunk egy üveg vöröset és együtt nevettünk a Zdob şi Zdub klippjein, melynek szövegéből ő is és én is csak pár szót értettünk (van pár román szó ami a török nyelvben is létezik, többek között a: haiduc, a boier és a haide).
Hiányzik a szobából, reggelente a kávé mellől, délutánonként ahogyan fülhallgatóval hallgatom Eric Clapton és B.B. King koncertfelvételeit, ami mindkettőnknek nagy kedvence volt.
Most elutazott Spanyolországba a barátnőjéhez, így egy darabig nem láthatom sajnos, de nemsokára én is megyek haza és szerencsére január végén én is költözöm, noha nem más épületbe, csupán pár ajtóval arrébb.

20. I'm back!

Vizsgák és az itt maradásommal kapcsolatos papírmunka intézése miatt maradtam távol egy darabig, de most újra van időm írni, nektek, és egy kicsit magamnak is. Ott folytatom, ahol abbahagytam:
A sebészet blokkgyakorlat után a belgyógyászat következett. Kérésem ellenére nem a tüdőgyógyászatra, hanem a reumatológiára kerültem ami kicsit lehorgasztott. Nem kellett szerencsére messze menni, 50 méterre volt az intézet, és csak kilencre kellet beérni, ami nagyon jól fogott a sebészet után, ahol 7 kor már az osztályon kellett lenni. Már nem voltam kómás reggelente és a reggelit is sikerült mindig a bentlakásban elfogyasztani.
Ahogyan a nyári gyakorlaton, itt is: a vezető orvos már az első nap lepasszolt a rezidenseinek, akik viszont nagyon odaadóan, és közvetlenül viselkedtek velem. Két másik lány is itt töltötte a gyakorlatát, mindkettő angol diák, egyik egy kínai, picike, szemüveges lány, a másik egy rövid hajú, fekete szépség. Nagyon megörültek nekem úgy az angol diákok, mint a rezidensek, hisz volt aki fordítson a nehézkes helyzetekben. Annyira nem népszerű itt az angol nyelv, nagy dolognak számít, ha valaki jól beszéli.
Sokat tanultam itt, a reumatológián, hisz már a második napon megengedték, hogy én végezzek el egy paracentézist (egy tű bevezetése a hasba és ezen keresztül a hasi folyadék lecsapolása), amire otthon nem sok esélyem lenne. Természetesen minden nap betegeket vizsgáltam, és pár nap után már ezt sem ellenőrizték le, látván, hogy alaposan végzem a dolgom. Megtanították, hogyan vigyem be az adatokat a gépbe, hogyan nyomtassak kórlapot, aztán egyre gyakrabban és hosszabb időre tűntek el kávézgatni a rezidensek. Egyáltalán nem bántam, hisz nagyon örültem, hogy megbíznak bennem, és hogy fontos munkát végezhetek. Bár az elején kicsi ijesztő volt ez a hirtelen nyakamba zúdított felelősség, de megbarátkoztam vele, és bíztam a rezidensek ítélőképességében, belém fektetett bizalmukban. 
Még egy jó dolgok volt abban, hogy reumatológia osztályra kerültem: rengeteg autóimmun beteget láttam, ami azért legtöbb osztályon nem olyan gyakori, és persze a tudásom is ezen betegségekben elég hiányosnak bizonyult. Éppen ezért szabadidőm nagyrészében egy az orvosiban fészkelő Harold féle Belgyógyászat könyvet lapozgattam, ami szintén nagyon hasznosnak bizonyult. 
Nagyon hamar eltelt ez a két hét és még most is kívánkozom oda vissza. Nehézkesen és picit szomorúan szoktam vissza az órára járásra, és hangulatomat az sem vitte előrébb, hogy Haki bejelentette, el fog költözni a héten.

19. Nem hentes

Egy hatodéves hallgató helyett kellet beugranom egy laparascopos colecystectomiára, ami az epehólyag eltávoltítást jelenti, pici nyílásokon bedugott eszközökkel, anékül, hogy hosszabb vágás történne a hasfalon. A hatodévesek már ki vannak írva műtétekre aszisztálni, nekünk csak ritkábban adatik ilyen alkalom, de határozottan van rá lehetőség.
Azon ritka műtétek egyikét sikerült elcsípnem, ahol egy doktornő volt a sebész. A műtő előkészítőben vártam rá, mivel nem akartam túl hamar bemosakodni majd várni emelt kezekkel félórákat, mivel bemosakodás után nem szabad a kéz semmihez sem érjen, valamint nem szabad melkasnál lennebb tartani.
Nem késett sokat a doktornő, bemutatkoztunk, bár csak a keresztnevemet kérdezte, majd elkezdtük egyszerre a kézmosást. Bár elméletbe már tanultuk, még sohasem mosakodtam be, megkérdeztem tehát pontosan mi is a házirend, hiszen ahány ház annyi szokás. Jól gondoltam, hogy biztos nem úgy kell majd azt csinálni, ahogyan mi azt otthon tanultuk: az itteni sebészeten két szappanos könyökig és öt kézfertőtlenítő szeres mosás az alkar közepéig, mindegyik ciklus legalább egy perc.
A műtőbe belépve megpillantottam a beteget, aki már altatásban volt, alhasa izolálva (azaz körbeterítve steril lepedőkkel és lefertőtlenítve). Feladták rám a steril köpenyt illetve kesztyűt majd körbeálltuk hárman a beteget: a doktornő, a műtőaszisztens (aki a szerszámokat adja kézbe) és én.
Az operáció ezen fázisában az altató orvos már javában olvas, leülve kicsi székén a beteg fejénél, néha egy-egy pillantást vetve a hatalmas monitorokra, amik a beteg státuszáról adnak információt (pulzus, vérnyomás, szaturáció, EEG, EKG stb.). A műtét kezdetén a sebész bevezette a szerszámokat a hasüregbe, majd nekem kellett tartani az egyik fogót (amellyel a beteg epehólyagját tartottam) és a kamerát, mely segítségével látott az orvosnő a hasüregben. Az elején nagyon fura érzés volt, hisz nem a kezemet, hanem a képernyőt kellett figyelnem, ámbár hasonlított egy kicsit a videójátékokra kivéve, hogy ez operáció volt és egy élő beteg, belülről.
Nem megyek bele a műtét további részleteibe, de nem volt izgalom mentes az biztos, és közben észre sem vettem, hogy másfél órát áltam mozdulatlanul, amire nem igazán vagyok képes normális körülmények között.
Műtét után megkönnyebbülve téptem le magamról a steril köpenyt, majd 15 percen belül már a szabad levegőn lehettem, aznap le nem vakarhatta senki a mosolyt az arcomról.
...
 Nagyon tetszett az egész sebészeten eltöltött időm (két hét) és bár nem választanám ezt a szakmát még most sem, jelentősen megváltozott a sebészekhez való hozzáállásom.

18. Sebészeti blokkgyakorlat

Amennyire laza és szórakozással teli volt az első öt hetem, annyira zsúfoltnak és komolynak ígérkezett a következő négy. Keddtől megkezdődött a gyakorlati oktatás; nekem a Debreceni Sebészeti Intézet Általános sebészeti osztályán kellett jelentkeznem reggel 7:30 kor, Garami doktorúrnál. 7 órára mentem minden reggel, hiszen az osztályon már beöltözve kellett lenni. Meg kell jegyeznem, hogy az otthoni korházakkal ellentétben, itt adtak nekünk zöld nadrágot és felsőt valamint fehér köpenyt is, melyeket minden hét elején lecserélnek.
A gyakorlat első fele reggelenként a betegek megvizsgálása, megtapogatása, főleg azoké akik műtétre mennek aznap. Az általános sebészeti osztályon legtöbb beteg melltumoros vagy strúmás (pajzsmirigy megnagyobbodás), de előfordul más tumoros vagy bélelzárodásos beteg is.
Minden egyes diáknak megvan a saját kis orvosa akinek az élő árnyéka lehet. Nem általánosíthatok, de az én orvosom nagyon kedves volt, folyamatosan kérdezgetett, magyarázott és minden tumort külön megtapogattatott velem is.
Betegvizsgálat után a műtétek következtek. Megkérdezte a doktorom, hogy mi van a lábammal, bírok-e állni, merthogy ha szeretném nyugodtan aszisztálhatok neki, csak szóljak előre, másképp hív valaki hatodéves diákot. Megnyugtattam, hogy én nem a sebészi pályát szeretném folytatni és tökéletesen megfelel már az is, ha csak végignézhetek egy-két műtétet.
Nem tudom otthon mennyire gyakran visznek be műtétre (esetleg megírhatná valaki otthonról), de itt minden nap bemehettem. Talán a legemlékezetesebb mégis az első alkalom volt, merthogy én még műtéten sosem voltam, amin az évfolyamtársaim felettébb csodálkoztak.
Nem kellett bemosakodni, csak épp a cipőt átcserélni valamint sapkát és maszkot tenni, mely mind megtalálható volt temérdek számra az öltözőben. Begurították a beteget majd nemsokkal később már aludt is. Intubálták aztán megérkezett a doktor úr és az általa kiszemelt hatodéves diák is.Voltam én már betegként is műtőteremben, de elmondhatom, hogy a doktori oldalról sokkal kellemesebb végigülni, mégha nagy részét a páciens át is alussza
Nagyon rövid műtét volt, összesen egy órát tartott egy melldaganat eltávolítás, természetesen az őrszemnyirokcsomóval együtt.
Műtét után a szakrendelőben dekkoltam, bár sokat nem unatkoztam hiszen egymás után jöttek a betegek. Mivel az én orvosom mell onkológus, ezért szinte kizárólag csak melldaganatos és melldaganat gyanús esetek voltak, melyeknél én is megtapogathattam minden kicsi göböt és kötegek, ami kórosnak volt tekinthető. Napi 20-30 mellet vizsgálhattam át ami nem olyan kellemes, ahogy az hangzik, annak ellenére, hogy fiatal beteg is gyakran előfordult.
Így ment ez első három nap, majd a negyedik napon már aszisztálnom is kellett, hatodéves diákhiány lévén, de erről majd a következőben.

17. A zene az kell

Az elkövetkező hét nagyon hamar elrepült. Kicsit elegem lett a kocsmázásokból és az alkoholizálásból. Igyekeztem bejárni minden órára, és több este is, az ivás és a városi szórakozás helyett a zongorázást választottam az ÉTK épületében. Este 7-től szokott üres lenni a 2. előadóterem, ahol egy nagyon lehangolódott, megviselt zongorát kinóztam esténként, hogy kedvemre daloljon. Bár a hangok félrecsúszottak voltak, a billentyűk néha működtek néha nem, mégis minden alkalom nagy élvezetet nyújtott számomra. Néha egy-egy diák kukucskált be kiváncsian az ajtón, de legtöbbször órákig ültem egyedül a hatalmas előadóteremben ami nagyon kedvemre volt.
Hévégére sikerült feltöltődnöm és mivel szombatra a csoporttársak egy rendhagyó programot terveztek be én is velük tartottam. Tábortüzes, szalonnasütős, gitározós est került megszervezésre, ami az én szívemhez nagyon közel áll.
Este 8 fele, sötétedés után indultunk útnak keresni egy ideális helyet az egyetemi campus körül. Mivel majdnem minden irányba erdő volt, nagyon hamar találtunk egy helyet, egy pici tisztáson: egy kővel kirakott tábortűzhely három oldalán széles fapaddal körülvéve. Kicsit szokatlan volt, hogy mindenki ilyen bátran vágtat át a sötét erdőn, Tusnádfürdőn azért ez nem így megy.
Viszonylag rövid időn belül sikerült tüzet csiholni, bár utólag mindenki egyetértett azon, hogy világosban mégiscsak hamarabb ment volna. Kipakoltuk a kaját, mindenki felszurdálta gallyakra amit szeretett volna enni és körbevettük a tüzet. Életemben először volt alkalmam megkóstolni a mályvacukrot, de nem ízlett. A szalonna viszont nagyon finom volt és természetesen volt sör, bor és pálinka is, hogy gondoskodjon a kedélyről.
Egyértelműen ez volt az egyik leghangulatosabb est, amit itt tölthettem. Miután mindenki jól lakott és már csak az üvegeket kocoktatták elővettük a gitárt. Ketten tudtunk gitározni és én kezdtem a koncertezést. A tipikus Illés, Omega, Lgt, Tankcsapda stb. számokat játszottam amiknek nem nagyon tudták fejből a szövegét, de a modern kor gitárestjén mindenki az okos telefonján internetről nézi a szöveget és énekel. Ilyenfélén az idővel előre haladva egyre hangosabban, lassan szinte teli torokból énekelt mindenki. Az egyik csoporttársam vette át a gitár és szomorúan kellett tapasztalnom, hogy Rihanna és Justin Bieber szövegeihez senkinek sem kelett az okostelefonját elővenni. Még ennél is meglepőbb volt, hogy itt sok ember van, aki szereti Justin Biebert, nem azért mert annyira rossz, hanem mert tetszik neki a zenéje; ennél a megvilágosodásnál úgy éreztem mindjárt elszaladok, bele a nagy sötét erdőbe, ami körülvett.
Szerencsére a gitár is elfáradt a sok tépés, húzás-nyúzás folytán és kis idő múlva az egyik húrja megadta magát. Mivel már többen kezdtek elfeküdni a padokon és a földön, úgy döntöttünk, hogy ideje nyugovóra térni.
Spiccesen, de letörölhetetlen vigyorral érkeztem vissza a bentlakásba, és nem sokkal később, ahogy párnát ért a fejem már aludtam is.

16. Bejárhatod kétszer a világot...

A pesti kiruccanásnak már az eleje izgalommal teli volt, hiszen, jószokásom szerint, nem hagytam túl sok időt magamnak, hogy elérjem a vonatot. Bár kívülről teljesen nyugodtnak látszhattam utitársam, Anna, számára, amikor az állomás fele a villamos a pirosnál megállt és a mi vonatunk 4 perc múlva idult volna, bennem is urrá lett egy enyhe nyugtalanság. Szerencsére Anna a jegyeket online már megvette, így az állomáson már egyenesen a vonat felé lehetett ,,szaladni". Elértük végülis a vonatot, bár ahogy felszálltunk, már indult is, mintha csak ránk várt volna.

Az út nem volt olyan hosszú, bár csak délután indultunk, így besötétedett mire megérkeztünk. Az állomáson már várt rám a testvérem, átvette a táskámat és közölte, hogy ma este már nem megyünk vissza a bentlakásba hanem egyenesen a Margit sziget felé vesszük az irányt. Anna és a barátja, aki szintén az állomáson várakozott, nem tartott velünk, az állomásról kijőve röviden elbúcsuztunk, aztán mindenki ment a maga kis esti programja fele. 

Endre munkatársaival találkoztunk még a villamos megálloban, majd együtt mentünk át a Margit szigetre, egy félreeső helyet keresve, ahol elfogyaszthattuk az erasmusos mindennapi betevőt.

Rengeteg alkalommal voltam már Pesten, de mindig elkáprásztat a fénykavalkád, a Szabadság híd kivilágított körvonala, az éjszakai nyüzsgés, mintha egy sivatagi városban lennénk, ahol az emberek nappal nem mernek a hőség miatt kimenni otthonaikból és éjszaka lepik el az utcákat. Buszok, villamosok, nagy tömegek, zaj-zene: mindenfele csupa élet; sosem tudnék ilyen városban élni hosszú ideig, de aki a folytonos pezsgést szereti, annak nem kell Németorászig, Ausztriáig mennie.

Elég csöves helyre telepedtünk le, bár egészen a Duna parton voltunk, és a látvány páratlan volt. A társaság kiegészült még egy tokos lánnyal is (térítéses oktatásos, vagyis fizetős helyen lévő), aki Izraelből keveredett Budapestre immár három éve. Félig angolul ment ismét a beszélgetés ami nekem már nagyonis ismerős volt :)

Miután kicsit bemelegedtünk egy közeli szórakozóhelyre indultunk el, ahol sajnálatos módon pangás volt, így a többiek elmentek a Morrison's-ba, de ketten a tesómmal egyet értettünk azon, hogy még holnap is van nap, és mára az ismerkedésből elég volt.

A másnap elvárásaimat messze felülmúlta. Először is kiprobáltuk a BKV által nem rég bevezetett hajójáratot, amivel szinte az egész várost megnézhettünk a Dunáról. Ezután a planetáriumba mentünk, ahol én negyedikes korom óta nem voltam. Bár a programok inkább fiataloknak szóltak, nagyon jól éreztük magunkat, megcsodálva, mint minden kisgyerek, a kivetített csillagképeket, a Jupiter minden holdját és a Szaturnusz gyűrűit. Délután Sucuékkal találkoztunk egy hangulatos kis kocsmában, ahol pizzáztunk is, de megittunk egy pár barna sörös zsiráfot is. 

Egy nagyon kellemes baráti beszélgetés után tovább indultunk a Budapest Parkba, ahol Brains koncert volt. Bár én, nem ismervén az együttest a Zöld Pardonba szerettem volna menni, Magashegyi Underground koncertre, de Endre tanácsára hallgatva mégis a Parkba mentünk. Nem is bántam meg, hisz nagyon tetszett a Brains, fergeteges bulit csináltak a nagyon változatos és sok stílust felölelő zenéjükkel. Búcsuzóul még tüzijáték is volt, ami után még néhány jó hosszú óráig szólt a zene, és ment a szórakozás. Egészen fesztivál hangulat volt, hiszen egy hatalmas szabadtéri hely volt, ahol éppen csak rengetegen voltak, sok kis féreeső hellyel, több féle zenével. Bár megint nem ültünk nagyon későig, nekem kellemesen telt az est. 

Vasárnapra már csak a pihenés marad valamint lelátogatás Dunaújvárosra, a nagymamámhoz, evés, ivás, döglés a nagymama hotelben.

Hétfő hajnalban indultam vissza, egy taxi, egy távolsági busz, egy metro, egy vonat és egy villamossal később 5 perces késéssel már az első gyakorlati órámon lehettem, Debrecenben. 

15. Az egyetemről és nem csak (Tamásnak)

Annyit írok a bulikról meg a mindennapi ivászatokról, hogy azt lehetne hinni, emellett nemigen járok egyetemre. Nos részben ez annak tudható be, hogy nagyon kevés órám van, pontosabban kb napi 3, bár ez aránytalanul van elosztva, így például a keddem szabad.

A tanév itt nagyon kusza: öt hét tanulást négy hét gyakorlat követ, ami napi 6 óra tevékenységet jelent két különböző klinikán (egy sebészetin és egy belgyógyászatin). Ezek után egy hét vizsgaidőszak következik, majd újabb öt hét tanulás (un. szorgalmi időszak), amit két hét vizsgázás követ.

Többen kérdezték, hogy milyenek a tanárok valamint, hogy az otthoni tudásom a többiekéhez képest milyen. Mivel nagyjából minden előadást más tanár tart ezért ezek elég változatosak szoktak lenni: vannak nagyon jók is, de unalmasak úgyszint.
Legtipikusabb és leguntatóbb az a kurzus, ahol a tanár felolvassa közömbös hangon, hadarva a saját powerpointos bemutatóját szóról szóra, szerencsére ez nem olyan gyakori. Legérdekesebb talán egy traumatológia előadás volt, amin rövid teória után három laparoszkópos műtétet nézhettünk végig felvételről, de fordult ez már elő urológián is.

Minden gyakorlati órán mutatnak be betegeket, akiket mi is kikérdezhetünk, meghallgathatunk, megtapogathatunk ami szintén nagyon tetszik.

Egyelőre úgy tűnik az otthoni oktatás itt is kiválóan megállja a helyét, bár talán otthon több az elméleti, itt meg a gyakorlati rész. Egy másik, idegesítő különbség, hogy itt mindent rövidítenek: betegségeket, intézményeket, tüneteket: Isten ments, hogy egy ötbetűs szót kiírjanak ha már három betűvel le lehet rövidíteni.
Újan felfedezett harmadrendű unokatesóm (Kincső), aki mellesleg évfolyamtársam is, körbevitt ma a városban, talán vele tudok egyelőre a legjobban elbeszélgetni az itteniek közül. Több érdekes helyet is megmutatott, de mind közül a legjobban egy keleties hanglatú teaház tetszett, melyben el is fogyasztottunk egy-egy nagyon exotikus, és nagyon erős fekete teát. Este a csoporttársaimmal mentünk ki a Bárka nevű sörözőbe, de nem ültem sokáig, mivel már a holnapi utázasra tartogattam az energiámat: ezen a hétvégén terveztem a testvérem meglátogatását, Pesten.

14. Belefér, ha beletöltjük

Szerda este már annyira jól éreztem magam, hogy úgy véltem egy szülinapi ivászat már belefér a bentlakásban, ami természetesen mindennapi dolog volt, csak akkor épp valakinek a születésnapjával is egybeesett.
Megszokott módon a 207-es szobában voltunk, de Haki már nem jött velem, ezúttal egyedül mentem, bár már sokkal jobban ismertem a bentlakásban mindenkit. A szobába való megérkezésem után nem sokkal már egy Maci-fröccsöt kóstolgattam, ami egy málnaszirupos fröccs és nagyon édes. Minden sör után egy nagy pohár fröccsöt nyomtak a kezembe és addig nem hagytak nyugodni, míg le nem hajtottam az egészet.
Nem volt meglepő tehát, hogy egy óra elteltével már mámoros voltam, és együtt nevettem a többiekkel miközben hallgattuk a bömbölő zenét  és próbáltunk beszélgetni egymással; egyesek táncoltak is, bár nem vált büszkeségükre.
A túlnyomó részt fiúkból álló társaságban és a nem túl sok szellemi tevékenységet igénylő ivászatban kicsit eluntam magam, így nagyon megörültem amikor telefonon hívtak egy esti akusztikus koncertre. Ki kellett menjek a szobából, hogy tudjak telefonálni és mire visszaértem már a pálinkát adták körbe az többiek. Hamar előadtam távozásomnak okát és menni készültem, de csak három egymásutáni pálinka shot után távozhattam harag nélkül. Ezen a ponton igencsak ,,elfáradtam'', ezért úgy döntöttem villamossal megyek a városba, ami 15 perc sétára volt az egyetemtől. Reményeim beváltódtak és viszonylag tiszta fejjel ültem fel a villamosra.
A koncert egy nagyon elrejtett helyen volt, amit csak Sikk-nek nevezett mindenki. Szerencsémre még a megállóban találkoztam a többiekkel, ellenkező esetben nem vagyok biztos benne, hogy megtaláltam volna a helyet, két kapualj, egy kapusszoba és egy sikátoron keresztül.
Zselenszky Tamás gitározott és énekelt egyben néha kiegészítve a dallamot egy-egy hosszas fütyörésző szólóval. Az egész koncert nagyon közvetlen hangulatban zajlott le, mely során számos személyes történettel és meggyőződéssel ismerkedhettünk meg az énekes életéből. Szinte biztosra vettem, hogy be volt szívva, ami cseppet sem csorbította tehetségét sem a gitározásban sem az éneklésben.
Összefoglalva nagyon kölönleges estét köszönhetek a lányoknak akik meghívtak, és az estét még az sem tudta elrontani, hogy gyalog kellett haza sétáljak fél 3 magasságában a központból. 4 órára értem haza, kimerültem dőltem bele az ágyba, de mind megérte; még másnap is a kellemes mámoros est hangulata simogatta gondolataimat, a reggeli sebészet óra anyaga helyett.

13. Géza-kolbász

Amilyen jó napokat töltöttem Szatmáron, olyan rossz napok következtek ezután. Már vasárnap fájt a torkom, de a hét elején egészen ledöntött a lábamról valami hűlés. Lázas voltam, fáradt és nem akartam egy tappotat sem mozudulni az ágyból; sajnos az órai jelenlét miatt, ezt nem tehettem meg.
A kínzó fáradsággal egész nap viaskodtam, és másnapra az egész mit sem javult. Bár kedden nem volt órám, számos ügyintézést kellett volna végezni, hiszen a Neptun rendszer az erasmusos diákok számára inkább megnehezíti, mint megkönnyítené az egyetemi életet. Kajám sem volt már így egy bevásárlás is dukált, bár gondoltam szobatársaim besegítenek ily nehéz időkben.
Sajnos csalódnom kellett lett szobatársamban, mivel ahelyett, hogy elment volna helyettem boltba, megkért, hogy ha megyek vegyek neki is pár dolgot. Nem javított a dolgon az sem, hogy éjszaka rám szólt, ne köhögjek annyit, mert nem tud aludni, inkább menjek ki a tanulóba és köhögjem ki magam ott; köcsög.
Hakinak a hét elején sajnos nagyon sok orája van, így csak esténként láttam őt, de amikor megérkezett mindig megkérdezte, hogy vagyok, s mindezt annyira nyájasan, hogy már szinte hazudni akartam, hogy jobban.
Morálomat Haki kedvességén kívül a Géza-kolbász tartotta bennem. Egyik csoporttársam hétvégén hazalátogatván megemlítette a szüleinek, hogy került egy erdélyi erasmusos évfolyamtársa. Szülei első kérdése az volt, hogy ,,Kolbásza van-e, mert ha nem, mi küldünk? ". És valóban, kedden Géza egy hatalmas, 35 centimeteres, vastag és nagyon finom házikolbásszal lepett meg. Ez a példátlan kedvesség nagyon feldobott, és szerdán már büszkén válaszolhattam Hakinak, hogy ténleg jobban érzem magam.

12.Szatmár

Elhatároztam, hogy hétvégéken ezentúl én is lelépek, mint legtöbb évfolyamtársam, csak én nem haza utazom, hanem körbe Magyarországon. Pár csoporttásam már meghívott magához, így ha minden jól megy a következő hetekben majd meglátogathatom Békéscsabát, Szolnokot, Miskolcot és természetesen Pestet is. Első hétvégén mégis Szatmár fele vettem az irányt, ahova mindig szívesen mennék otthonról is, ha nem lenne 10 óra az odaút. Debrecenből van direkt vonat Szatmárra 10000 forintért, de úgy gondoltam ennél olcsóbban is el tudok jutni én oda.
Egy kis segítséggel meg is terveztem az útvonalat, ami egy vonatúttal kezdődött a határig: Nyírábrányig. Egy nagyon családias hangulatú, sárga kis szerelvény indult Nyírábrányra egy ugyanolyan színű, kicsi mozdonnyal ellátva. A vonat végében egy a szerelvény teljes szélességét átérő üvegablak volt, elötte hosszan űlőhelyek. Ide helyet foglalva már nem is voltam kiváncsi a vagon többi részére, nagyon megnyerte a tetszésemet a vonat mögött elhaladó táj, mely erös napfényben úszott kora délután.
Később mégis körbe jártam az egész vonatot, ami nevetségesen rövid időbe telt, és bár volt még rajta pár utas mégis elég elhagyatottnak tűnt.
Miután megérkeztem Nyírábrányra keletnek vettem az irányt remélvén, hogy a határ nincs messze. Biztos voltam benne, hogy jó irányba haladok, hiszen a vonat többi utasa is (mind a négy) ugyanebbe az irányba indult el gyalog. Az út mellett haladtunk, táskákkal és szatyrokkal a határ fele, mint valami háborús menekültek. Közben számos autó haladt el mellettünk, akiknek mind intettem, bár egyikük sem akart a határon átcsempészni egy menekültet sem. Végülis a határ elött 100 méterrel megszánt egy bihari fekete terepjáró, amit talán már kicsit bántam is, hisz a határon való átsétálás így végül elmarad.
Mihály falváig vitt egy apa-lánya páros ami kb 20 perc utazás volt, ami alatt nem igazán beszélgettünk. Innen bár vonattal szándékoztam tovább menni, egy másik kedves kamionosnak köszönhetően két óra múlva már Szatmár külvárosában lehettem. Sanyinak hívták szerintem a sofört, bár sosem tudtam meg a nevét. Meglepően kellemesen elbeszélgettünk az egyetemekről és a románia gazdaságról meg effélékről. Szatmár külvárosából taxival mentem tovább, aminek az ára meghaladta az eddigi utazást, még mindig nem tanultam meg, hogy taxival nem szabad közlekedni, bár néha nincs igazán más alternatíva.
...
A szatmári eseményekről hagyom, hogy a szatmáriak dicsekedjenek, de mindenképp köszönöm nekik a vendéglátást és a kedvességet.
A visszafele út már kevésbé volt kalandos, egy ezzel foglalkozó cég autóval vitt vissza egészen Debrecenig viszonylag olcsón. Sajnos a következő napok a szatmári kiruccanással ellentétben elég kellemetlenül teltek, betegségen kívül még sok más dolog is sanyargatott, de erről majd következben.

11. Zamat

Pálinka és pároskolbász fesztivál került megrendezésre a hétvégén, aminek talán még nálam is jobban örült Haki. Engem is nagyon felcsigázott a dolog, főleg miután a testvérem felhívta rá a figyelmemet, hogy Intim Torna Illegál koncert is lesz csütörtökön.

Az ünnepség helyszíne a Főépület elött volt, egy hatalmas sátor alatt, így még az a tény sem tántorított el minket, hogy esett az eső.

Mégis kicsit lehangolódva indultam útnak, ami annak volt tudható, hogy az utolsó pillanatban Haki bejelentette, hogy mégsem jön. Egyedül indultam így útnak és mivel megázni nem akartam, taxival mentem(bár 700 forintért utólag meggondolva szívesebben eláztam volna). 

A fesztivál bejárata elött vártak rám a többiek, majd kis időn belül már bent voltunk a hatalmas sátor alatt.

Nem hazudott a rendezvény neve, pálinka és kolbász volt mindefele; kis utcákba rendezett fabódékban árulták mindenfelé a sok finomságot.

A szatmári pálinkás bódénál telepedtünk meg, részben azért is, mert itt volt a legolcsóbb a pálinka. Bár nem volt olyan erös, mint máshol, én ennek kifejezetten örultem.

Talán az almás mézes volt a legfinomabb (ebből ittunk meg a legtöbbet), de kiprobáltunk még fekete ribizliset, barackosat, bodzásat, cseresznyéset és természetesen a szilvást is. Két pálinka között bementünk az Intim Torna koncertre is, ahol csalódottságomra nem voltak túl sokan, bár így az első sorban bulizhattunk (valahogy így:https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151008972101307&set=a.417184766306.197719.248329306306&type=1&theater).

Miután vége lett a fesztiválnak mi még nem akartunk hazamenni így megismerhettem a campus egyik legjobb szórakozóhelyét a Kikötőt. Egy mesterséges tó melett volt, nem túl messze a bentlakásoktól. Nem kellett belépőt fizetni és a zene is nagyon jó volt (Prodigy, Quimby, Coldplay, Red Hot Chili Peppers -yeah, that good :) 

Négy óra tájban értem haza ami nem gátolt meg abban, hogy a másnap reggel 8-tól kezdődő belgyógyászat előadásra elmenjek (bár ha sebészet lett volna...).

Kicsit elmaradt ez a bejegyzés, mert azóta elég komolyan meghültem, amihez lehet az imént leírt estének is sok köze van.

10.Golyahet

Az elkovetkezo heten az erasmusos diakok helyett a golyak kerultek a figyelem kozeppontjaba. A het minden napjan kulonbozo probakkal egybekotott ivasok voltak megszervezve nekik, amelyekrol termeszetesen en sem maradhattam le. Talan a legerdekesebb, es szamomra legkellemesebb, megis az elso nap volt, amikor chilis babgulyast kellett keszeiteniuk az elsoeveseknek.
Urologia orarol hazafele jovet botlottam bele a 200-as tomegbe a bentlakas elott. A parkoloban alltak a bogracsok, melyekben keszult a finom kaja, de volt meg egy dj pult is, szamos fa asztal valamint pad, es temerdek ember termeszetesen. Nagyon furcsaltam, hogy a kollegium elott ilyen randarilozas, mert annak tunt, engedelyezve volt, de nem torodtem sokat ezzel: ehes is voltam, szomjas is, ugyhogy elkezdtem ismerosok utan keresgelni utat torve magamnak a suru tomegbe. Hamar megtalaltam a csoportomat es a mar igencsak elazott golyait. Megkinaltak etellel itallal es ,,fennyel " is.
A fenyrol annyit kell tudni, hogy szodaval kevert vodka, melyhez valamilyen izesitett szorpot is szoktak keverni es egesz finom, jo pezsgos. Sajnos, mint azt torok baratom a palinkarol mar kifejtette, ez is igen hamar az ember fejebe tud szallni.
Kozben Haki is csatlakozott hozzank es az en legnagyobb meglepetesemre mar o kerdezte tolem, hogy merre talalhato a palinka, mert igencsak kivanja  (sokat valtozott a palinkahoz valo hozzaallasa egy het alatt).
A dinom-danom egesz ejszaka tartott es meg par beteget is kicsalogatott, ugy kopenyesen es papucsban, a nem messzi klinikakbol, bar oket ejfel korul nehany morcos tekintetu biztonsagi or visszakiserte az osztalyokra.
A het tovabbi programjai mar kocsmakban zajlottak bar csutortoktol indult a palinkafesztival ami a golyahet korai veget jelentette.

9. Séta a városban

Hétvégén a magyarországi egyetemeken mintha megállna az élet, mindenki hazalátogat kipihenni a  hétköznapi szórakozás fáradalmait. Ilyenkor nincsenek bulik, összejövetelek, így más program híján úgy döntöttem kicsit meglátogatom a belvárost.
Nem hívtam magammal egyik szobatársamat sem, egyedül jobban megy a városfelfedezés, és amúgy is
kevesen bírjak az én tempómat. Nehéz is annyit meg-megállni, mindenhova leülni és pihenni, így magányosan viszont senki sem noszogat.
Nagyon rossz idő volt ez a sétára: borús, szürke időben indultam el, mely az én kedvemet is eléggé lerontotta. A villamoson haladva megtekinthettem a fő utcákat, és még az Ibolya kocsmát is megpillanthattam, amit már a traumatológia tanárunk is megemlített, mondván, hogy sok megvert beteg onnan érkezik az osztályra.
Szép utcái vannak Debrecennek, teli régies házakkal, melyek közé a városvezetés mégis
szükségesnek érezte pár rondán kitűnő ultramodern épületet elhinteni. Néhány házon a "Tiszta udvar, rendes ház" táblácskát lehetett látni, ellátva még egy évszámmal is, de volt "A kutya hamis" és "Fűre lépni nem javasolt" tábla is. A séta igen rövidre sikeredett, nem nagyon kívántatta magát a város ezen a felhős, szomorkás, szürke időben, így egy tescos bevásárlás után már vissza is mentem a bentlakásba.
Csendes hétvége volt, de tudtam, hogy a jövőhét ismét mozgalmasnak ígérkezik, és akkor még nem is sejtettem, hogy a következő hét lesz a Gólyahét.

8.Erasmus dinner

Pentek estere hivatalos meghivot kaptunk, mint erasmusos diakok, egy unnepelyes vacsorara a fo epuletbe. Az elejen nem igazan volt kedvem menni, hisz csutortok este egy ujabb hosszu ejszakat toltottunk el Hakival az Uvegtigrisben, a csoportom tarsasagaban, igy faradt voltam. Vegul addig noszogattak az orosz bergyilkossal egyutt, hogy csak menesre szantam en is a fejem. Hamar elkeszulodtem es elindultunk az ejszakaba, kicsit mar el voltunk kesve indulaskor.
Hatalmas a foepulet kivulrol, mint azt a kepen is lehet latni, de kozel sem olyan hatalmas, mint belulrol. A vacsora a harmadik emeleti paholyban volt, ahonnan le lehetett latni a ceremoniateremre, amely gyonyoru volt. Az epulet folyosoi a terem korul huzodtak minden emeleten, igy mindenhonnan latszott a paholy valamint a foldszint. A folyosok falaba hires volt diakok nevei voltak belevesve, melyek kozott meglepetesemre Arany Janos neve is ott volt (a fo epulet a bolcseszkarhoz tartozott). A paholyal szemben latni lehetett a ketemeletes, teljesen uvegfalu, regi hangulatu konyvtart, bar a regiesseg az egesz epuleten eszlelheto volt, csupa regi fabutorok, burkolatok es korlatok, melyek megis makulatlan allapotban voltak.
A hatalmas nyitott teremben 8-10 korasztal volt szepen megteritve, mindegyik korul 10 szek. Lett szobatarsam javaslatara az orosz lanyok asztalahoz ultunk, ahova kesobb ket roman lany is megerkezett, igy szemely szerint nem sokat foglalkoztam az oroszokkal. Mindenki nagyon elegansan volt feloltozve, termeszetesen rajtam kivul, de Haki megnyugtatott, hogy ugysem ez szamit, es talan meg dupla adagot is kaphatok emiatt.
Tradicionalis etel, azaz lecso volt a vacsora temerdek mennyisegu palinkaval. Mint torok baratom ravilagiott nagyon szellemesen, immar igencsak emelkedett hangulataban: a palinka mas italokkal ellentetben nem lefele halad a nyelocson keresztul a gyomorba, hanem felfele kuszik egeszen az ember fejebe :)
Vacsora utan nepzenevel szorakoztattak bennunket, mely vegen kozos tanc is volt, ahol minden kulfoldi diak elugyetlenkedhette a csardas sajatos formajat.
Ejfel fele hazaindultunk Hakival, mivel mindketten ugyereztuk, hogy mara ennyi tokeletesen eleg is volt. Az uton meg megvitattuk a romaniai valamint a torok egeszsegugyi rendszer hianyossagait, ahogyan azt ferfiak szoktak enyhen becsipve, aztan hamar el is aludtunk, mar egyre kenyelmesebbnek tuno agyainkban.

7.Nem lepras

Szabadon valaszthattam, hogy melyik csoporttal fogok gyakorlatra jarni es mivel a vasarnapi ismerkedesbol inkabb csak az arcok maradtak meg, mintsem a nevek vagy netan a csoportszamok, azt a csoportot valasztottam amelyikben biztosra tudtam egy szem ismeros arcot: az egyik erasmus buddy-t, nevezzuk ot Annanak.
Nem szamitottam tul nagy baratkozasra, legalabbis az alapjan amiket meseltek: a kulfoldiektol felnek a magyar diakok, mint a leprastol (ez volt konkretan a hasonlat amit hasznaltak). Bar orakon nagyon korlatozott a szocializalodasi lehetoseg nem ereztem semmi fele kikozositesi gesztust vagy viselkest, epp az ellenkezojet. Ugy viselkedtek velem egesz heten, mintha elso eves lennek, minden talalkozasnal vagy beszelgetesnel tanacsokkal, tippekkel lattak el, amik kesobb nagyon hasznosnak bizonyultak. Jo szandekuknak talan legjobb bizonyiteka, hogy kedden maris meghivtak egyik csoporttarsunk szulinapjara, ami mar egy eleg szuk koru osszejovetel volt; keresemre Hakit is magammal vihettem, akivel nem voltak sajnos kozos oraink.
Estefele, indulas utan nem sokkal, pontosabban a bentlakas liftjeben lefele haladva, torok baratom aggodalmat fejezte ki az estevel kapcsolatban, hisz rajta kivul mindenki magyar lesz a szuletesnapon es nem hitte, hogy angolul lenne majd a beszelgetes. Termeszetesen nekem is megfordult ez a fejemben meg korabban, de Anna megnyugtatott, hogy nagyon szeretnek angolul beszelni a csoporttarsak.
Szereny tarsasag gyult ossze egy belvarosi kocsma teraszan, amit egyatalan nem bantam hisz lehetosegem volt igy megismerni kicsit jobban tarsaimat. Mindenkivel sikerult elbeszelgetni egy kicsit kettesben is, aminek nagyon orultem. Legtobb temat angolul vitattuk meg ami az egesz tarsasagnak nagyon felfrissito elmeny volt, nem leven senkinek ez az anyanyelve. Nagyon kellemes estet toltottunk egyutt es kicsit mamorosan indultunk haza, viszonylag koran. Meglepodve tapasztaltam, hogy mar ejfelkor hangos reszegek jartak Debrecen utcait.
Sorra elbucsuztunk mindenkitol majd utolso harom emberkent maradva taxival hazavitettuk magunkat harman, mivel mindharman bentlakasosok voltunk (Anna, Haki es jomagam).
A liftben felfele haladva Haki megkoszonte az estet, es egyontetuen megallapitottuk, hogy kell meg ilyen.

6. Egyetem

Meg mielott a kovetkezo nagyobb osszejovetelrol meselnek, kicsit talan az egyetemrol is irhatnek par szot.
Tudni kell, hogy Debrecenben egy egyetem van, mely tartalmazza az osszes szakagat. Szerencsere a kulonbozo szakok komplexumai egymastol kisse elkulonitve, de megis egymas mellett helyezkednek el az Egyetem varosreszben, melyhez a nem tul kreativ Egyetem sugarut vezet.
Az orvosi telepet egy nagyobb es egy kisebb, fallal korulvett, hatalmas erdos terulet kepezi, mely szamos klinikat (legalabb 30-at), kollegiumot, ebedlot, elelmiszerboltot foglal magaban. Az egesz nagyon kezenfekvo, hisz a legtavolabbi epuletben levo orara is 15 perc alatt elerek, es ennek nem tudom elegge kihangsulyozni az elonyet.
Termeszetesen hatalmas konyvtar is van, ahova igen kellemes tanulni jarni, valamint ilyen fura nevu vegyes epuletek, mint az Elméleti tömb valamint az Élettudományi épulet.
Az eloadasok csak egy orasak, persze hetente tobb van beloluk( szerintem ez igy jobb). Elsore furcsaltam, hogy bar a gyakorlati oktatast mindig ugyanazon szemely tartja, eloadotanarbol ketten vagy harman is vannak, es orarol orara valtogatjak egymast.
Bamulatomat alig tudom leplezni a szebbnel szebb eloadotermek, uvegfalu, hatalmas epuletek, gyonyoru parkok lattan. Remelem nem szokok hozza nagyon hamar ehez a sok johoz.

Jobb oldalt a konyvtar, bal oldalt az Elettudomanyi epluet: http://www.edluxkft.hu/images/referenciak/et1.jpg

A fo epulet: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/05/Universit%C3%A4t_Debrecen_Nr._3.jpg/1024px-Universit%C3%A4t_Debrecen_Nr._3.jpg

A fo epulet nagy terme: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f7/DebrecenEgyetem.jpg

5.Hello, my friend

Talan mar a cimbol is ki lehet talalni, hogy a masodik szobatarsam egy 5. eves torok diak: Hakki. Kellemes kulseju es nepehez illoen nagyon baratsagos volt. Bar o sem nagyon szeret inni, minden masban az orosz bergyilkos ellentetet kepviselte, akirol hamar kiderult, hogy nagyon rend-, es tisztasagszereto, karrierista, valamint kevesbe szeret ejszakaba nyuloan szorakozni.
Kesobb talalkoztunk vegre az Erasmus buddy program altal reak kiszabott vezetokkel: harom debreceni diake (egy fiu es ket lany) lett az a megtisztelteto feladat, hogy vezessenek be az egyetemi es a varosi elet rejtelmeibe. Fura modon egyesevel latogattak meg a 701-es szobaban es mindharman meghivtak egy-egy emeletre ma este elopartizni. Dimitri az estejet mar az orarendje osszeallitasanak dedikalta igy a torok baratommal indultam el a 207-es szoba fele.
Termeszetesen mar a folyoso elejerol hallatszott a zene, igy nem lett volna nehez megtalalni a szobat megha nem is lett volna megszamoza. Ha nem latom, nem tudtam volna elkepzelni 15 embert egy ilyen kicsi szobaban, de meglepoen egesz szepen megtalalta mindenki a helyet benne. Miutan mindenkivel kezetfogtunk es elmagyaraztam, hogy utitarsam nem beszel magyarul atvaltottunk az univerzalis nyelvre: az italra. Kezdeskent egy fel deci palinkaval kezdtuk a beszelgetest, amit a torok baratomnak nehezseggel sikerult csak "kimondani". Szerencsere az est hatralevo reszeben Tokaji nyelven beszelgettunk amit, mint megtudtam a 810-esben lehet rendelesre venni 890 ft/liter araert.
Ilyen modon zajlott le a nap tobbi resze is: a bentlakas utan a Mozaik nevu helyre mentunk at, ami a szomszed kollegium alagsoraban levo kocsmanak a neve, majd kesobb az egyetemi campushoz nagyon talalo nevu Klinika bulihelyre vonultunk at. Az est tovabbi reszleteit megtartom sajat magamnak :)

4. A ,,party-szoba''

A kovetkezo nap hasonloan indult az elozohoz azzal a kivetellel, hogy mar a bentlakasban aludtam. Reggel elmentunk a szuleimmel par dolgot vasarolni, majd talalkoztunk a debreceni, csaladi baratainkkal akikkel egyutt is ebedeltunk, kesobb meg korbesetaltuk a varoskozpontot. Nagyon szep varos Debrecen annak ellenere, hogy se folyoja se hegyei nincsenek. Az, hogy miert pont ide letesult ez a nagy varos, meg a wikipedia szamara is rejtely.
Kora delutan a szobamba visszaerkezve hangos zene fogadott, mely a szemkozti szoba nyitott ajtajan at szivargott. Kesobb persze megtudtam, hogy minden emeleten talalhato egy ugy nevezett: ,,party-szoba'', es a mi emeletunkon ez a velunk szembe levo, ennelfogva mi sem termeszetesebb annal, hogy ilyenkor mar megindul a buli.
Szivesen beosontam volna a szobamba eszrevetlenul, de ez lehetetlen volt hisz a nyitott ajton keresztul azonnal megpillantottak. Egy testesebb pucer felsotestu, szeles vigyoru magyar diak koszontott es ot kovette masik ket, mertekkel karcsubb, szobatars is. Egybol meginvitaltak a kezdodo bulira, valamint megkinaltak valami borocskaval is (mint kesobb erre is raeszmeltem: nagyon hamar lehet ismerkedni es reszegedni a kollegiumban). A bort elfogadtam viszont szorakozni nem igazan volt kedvem, faraszto volt a kozpontban jarkalni, igy nemi szovaltas utan illedelmesen bucsut intettem es bementem a szobamba. Dimitri avagy Dima vart odabent egy alacsony, rovid es suru barna haju, bajuszos fiatal feher ferfival beszelgetve.

3.Az elso szobatars

A helyzet nem allt jol: ott vartam turelmetlenul a kicsi bentlakasi szobamban, hogy mikor erkezik meg az orosz bergyilkos es vegzi el a kiszabott feladatat. Nem telt el felora sem mikor meghallottam a kulcsot ahogy belecsuszik a zarba es forgolodni kezd. Izgatott voltam es tettre kesz.

Meglepetesemre nem az altalam elkepzelt nagydarab, szelesnyaku, kopasz alak nyitott be, hanem egy egesz kellemes kulseju, nagyon rendezett frizuraju, fekete haju fiatal ferfi. Angolul koszontottuk egymast, Dimitrinek hivjak (mother Russia :D). Elvarasom ellenere nem orosz, hanem lett szarmazasu, 4. eves erasmusos diak, az oroszokhoz kepest nagyon jo kiejtesu angol tudassal. Bar az apukaja orosz volt (AHA) o mar Lett orszagban szuletett (a varoska nevet is mondta ahol, csak rovid az eszem).

Megnagyobb meglepetesemre nagyon szeret teazni, ritkan iszik es meg ritkabban szeret bulizni. Elso gondolatom az volt, hogy megkerdezzem kitol lopta a fogasra felpakolt dolgait, de vegul ugy gondoltam elso nap meg nem csipkelodok vele.

Megkinaltam egy Borsodival es sikerult picit megismerkednunk az este folyaman. Csendes est volt, a folyosorol nem hallatszott semmi: a vihar elotti csend volt ez...

2.Bekoltozes es egy igeretes szobatars

Az utazas nem igazan volt megerolteto, konnyen megkaptuk szuleimmel a bentlakast es a bejelentkezes is viszonylag hamar megtortent. Fel 12 fele mar kezhez is kaptam a sajat magneses kartyamat, ami nelkul nem lehet az emeletre felmenni. A rendszer mar ismeros volt, mivel a tesom is hasonlo kollegiumban lakik: vendegek csak vendeg-magneses kartyaval mehetnek fel, amit termeszetesen lehet a portanal kerni.
Jo magasan kaptam szobat, egeszen a 7.emeleten. Elsonek koltozhettem be a harom agyas szobaba (701), melynek van egy kicsi elotere, ami egyben a konyha is, es egy pici furdoje ahova, meglepo modon, sikerult egy kadat befertetni a tobbi kotelezo dolog melle.
Jo dolog elsonek erkezni: megvalaszthatod az agyadat, a szekrenyedet persze konnyen megtortenhet, hogy utolag az izmosabb szobatarsak jobb belatasra birnak, de egyelore ezzel nem szamolok.
...
Egesz nap a varost jartuk, talalkoztunk nagybatyammal es a testveremmel, ebedeltunk es megvasaroltunk meg par ertekes dolgot utolso simitaskent a bekoltozeshez. Nagy izgalommal jottem visszafele, felfele a lepcson, es mar alig vartam, hogy az uj szobatarsaimmal talalkozhassam. A bentlakasos elmenyt leginkabb a szobatarsaid hatarozzak meg, ugyhogy sok mulik ezen. Ahogy benyitottam egybol szemetszurt a szemkozti agyon fekvo idegen borond: itt vannak! Csak az egyik agy volt meg elfoglalva az enyemen kivul, de az en cuccom a helyen, ez jo jel. Kicsit korulneztem mit lehet megtudni lakotarsam kipakolt dolgaibol: ciril betus szotar ( mother Russia :D ), valami pacsuli, ami nem feltetlenul jo jel, de ez mind eltorpult a legutolso dolog mellett: a fogason egy hosszu borkabat allt mellette pedig fekete esernyo halalfejes, vas foganytuval. Mar nem is vartam annyira, hogy megismerjem, pedig tudtam, hogy hamarosan erkezik, hisz este volt es biztos o is itt alszik.

1.Elvarasok, eloiteletek

Azt hiszem a cim magaert beszel es sok magyarazatot nem is igenyel. Ekezetek nelkul irok, mert igy gyorsabb, es legtobb bejegyzesre nem fogok tudni sok idot raszanni.
Holnap utazom Debrecenbe Regenbol, autoval, szuleimmel. Ket borondot es ket kis taskat pakoltam tele; szegyellem, hogy mennyi cuccot hozok magammal, mindig kis csomaggal szeretek utazni, szabadon.
Sok ember meselt mar Debrecenrol es az Erasmus programrol: senki sem a tanulas reszet emelte ki termeszetesen. Party party es party, bar remelem nekem ezen kivul a tanulasrol is fog szolni, fontos lenne az is.
Az osztondij 80%-at mar elore atutaljak, igy most kiskiralynak erezhetnem magam, bar nagy erofeszitessel visszatartom magam az itthoni koltekezestol illetve az online pokertol.
Meseltek nekem a nagyszeru konyvtarrol, illetve a modern klinikakrol melyekkel szemben szkeptikus maradok mindaddig, amig sajat szememmel nem latom oket. Sokan megemlitettek az Ibolya kocsmat es az ott kaphato Jutka vodkat, bar ezzel kapcsolatban eleg rossz eloerzetem van, mar igy elore is.
Nem ismerem a varost sem, bar egy hatalmas elnyulo, egy villamos vonallal atszelt varost kepzelek el egyik vegen egy hatalmas erdovel benne tobb szaz diakkal es tobb tiz diakszalloval.
Roviden ennyi, holnap estere mar megvaltozik minden korulottem;
szeretem a valtozast