Egy hatodéves hallgató helyett kellet beugranom egy laparascopos colecystectomiára, ami az epehólyag eltávoltítást jelenti, pici nyílásokon bedugott eszközökkel, anékül, hogy hosszabb vágás történne a hasfalon. A hatodévesek már ki vannak írva műtétekre aszisztálni, nekünk csak ritkábban adatik ilyen alkalom, de határozottan van rá lehetőség.
Azon ritka műtétek egyikét sikerült elcsípnem, ahol egy doktornő volt a sebész. A műtő előkészítőben vártam rá, mivel nem akartam túl hamar bemosakodni majd várni emelt kezekkel félórákat, mivel bemosakodás után nem szabad a kéz semmihez sem érjen, valamint nem szabad melkasnál lennebb tartani.
Nem késett sokat a doktornő, bemutatkoztunk, bár csak a keresztnevemet kérdezte, majd elkezdtük egyszerre a kézmosást. Bár elméletbe már tanultuk, még sohasem mosakodtam be, megkérdeztem tehát pontosan mi is a házirend, hiszen ahány ház annyi szokás. Jól gondoltam, hogy biztos nem úgy kell majd azt csinálni, ahogyan mi azt otthon tanultuk: az itteni sebészeten két szappanos könyökig és öt kézfertőtlenítő szeres mosás az alkar közepéig, mindegyik ciklus legalább egy perc.
A műtőbe belépve megpillantottam a beteget, aki már altatásban volt, alhasa izolálva (azaz körbeterítve steril lepedőkkel és lefertőtlenítve). Feladták rám a steril köpenyt illetve kesztyűt majd körbeálltuk hárman a beteget: a doktornő, a műtőaszisztens (aki a szerszámokat adja kézbe) és én.
Az operáció ezen fázisában az altató orvos már javában olvas, leülve kicsi székén a beteg fejénél, néha egy-egy pillantást vetve a hatalmas monitorokra, amik a beteg státuszáról adnak információt (pulzus, vérnyomás, szaturáció, EEG, EKG stb.). A műtét kezdetén a sebész bevezette a szerszámokat a hasüregbe, majd nekem kellett tartani az egyik fogót (amellyel a beteg epehólyagját tartottam) és a kamerát, mely segítségével látott az orvosnő a hasüregben. Az elején nagyon fura érzés volt, hisz nem a kezemet, hanem a képernyőt kellett figyelnem, ámbár hasonlított egy kicsit a videójátékokra kivéve, hogy ez operáció volt és egy élő beteg, belülről.
Nem megyek bele a műtét további részleteibe, de nem volt izgalom mentes az biztos, és közben észre sem vettem, hogy másfél órát áltam mozdulatlanul, amire nem igazán vagyok képes normális körülmények között.
Műtét után megkönnyebbülve téptem le magamról a steril köpenyt, majd 15 percen belül már a szabad levegőn lehettem, aznap le nem vakarhatta senki a mosolyt az arcomról.
...
Nagyon tetszett az egész sebészeten eltöltött időm (két hét) és bár nem választanám ezt a szakmát még most sem, jelentősen megváltozott a sebészekhez való hozzáállásom.
No comments:
Post a Comment