16. Bejárhatod kétszer a világot...

A pesti kiruccanásnak már az eleje izgalommal teli volt, hiszen, jószokásom szerint, nem hagytam túl sok időt magamnak, hogy elérjem a vonatot. Bár kívülről teljesen nyugodtnak látszhattam utitársam, Anna, számára, amikor az állomás fele a villamos a pirosnál megállt és a mi vonatunk 4 perc múlva idult volna, bennem is urrá lett egy enyhe nyugtalanság. Szerencsére Anna a jegyeket online már megvette, így az állomáson már egyenesen a vonat felé lehetett ,,szaladni". Elértük végülis a vonatot, bár ahogy felszálltunk, már indult is, mintha csak ránk várt volna.

Az út nem volt olyan hosszú, bár csak délután indultunk, így besötétedett mire megérkeztünk. Az állomáson már várt rám a testvérem, átvette a táskámat és közölte, hogy ma este már nem megyünk vissza a bentlakásba hanem egyenesen a Margit sziget felé vesszük az irányt. Anna és a barátja, aki szintén az állomáson várakozott, nem tartott velünk, az állomásról kijőve röviden elbúcsuztunk, aztán mindenki ment a maga kis esti programja fele. 

Endre munkatársaival találkoztunk még a villamos megálloban, majd együtt mentünk át a Margit szigetre, egy félreeső helyet keresve, ahol elfogyaszthattuk az erasmusos mindennapi betevőt.

Rengeteg alkalommal voltam már Pesten, de mindig elkáprásztat a fénykavalkád, a Szabadság híd kivilágított körvonala, az éjszakai nyüzsgés, mintha egy sivatagi városban lennénk, ahol az emberek nappal nem mernek a hőség miatt kimenni otthonaikból és éjszaka lepik el az utcákat. Buszok, villamosok, nagy tömegek, zaj-zene: mindenfele csupa élet; sosem tudnék ilyen városban élni hosszú ideig, de aki a folytonos pezsgést szereti, annak nem kell Németorászig, Ausztriáig mennie.

Elég csöves helyre telepedtünk le, bár egészen a Duna parton voltunk, és a látvány páratlan volt. A társaság kiegészült még egy tokos lánnyal is (térítéses oktatásos, vagyis fizetős helyen lévő), aki Izraelből keveredett Budapestre immár három éve. Félig angolul ment ismét a beszélgetés ami nekem már nagyonis ismerős volt :)

Miután kicsit bemelegedtünk egy közeli szórakozóhelyre indultunk el, ahol sajnálatos módon pangás volt, így a többiek elmentek a Morrison's-ba, de ketten a tesómmal egyet értettünk azon, hogy még holnap is van nap, és mára az ismerkedésből elég volt.

A másnap elvárásaimat messze felülmúlta. Először is kiprobáltuk a BKV által nem rég bevezetett hajójáratot, amivel szinte az egész várost megnézhettünk a Dunáról. Ezután a planetáriumba mentünk, ahol én negyedikes korom óta nem voltam. Bár a programok inkább fiataloknak szóltak, nagyon jól éreztük magunkat, megcsodálva, mint minden kisgyerek, a kivetített csillagképeket, a Jupiter minden holdját és a Szaturnusz gyűrűit. Délután Sucuékkal találkoztunk egy hangulatos kis kocsmában, ahol pizzáztunk is, de megittunk egy pár barna sörös zsiráfot is. 

Egy nagyon kellemes baráti beszélgetés után tovább indultunk a Budapest Parkba, ahol Brains koncert volt. Bár én, nem ismervén az együttest a Zöld Pardonba szerettem volna menni, Magashegyi Underground koncertre, de Endre tanácsára hallgatva mégis a Parkba mentünk. Nem is bántam meg, hisz nagyon tetszett a Brains, fergeteges bulit csináltak a nagyon változatos és sok stílust felölelő zenéjükkel. Búcsuzóul még tüzijáték is volt, ami után még néhány jó hosszú óráig szólt a zene, és ment a szórakozás. Egészen fesztivál hangulat volt, hiszen egy hatalmas szabadtéri hely volt, ahol éppen csak rengetegen voltak, sok kis féreeső hellyel, több féle zenével. Bár megint nem ültünk nagyon későig, nekem kellemesen telt az est. 

Vasárnapra már csak a pihenés marad valamint lelátogatás Dunaújvárosra, a nagymamámhoz, evés, ivás, döglés a nagymama hotelben.

Hétfő hajnalban indultam vissza, egy taxi, egy távolsági busz, egy metro, egy vonat és egy villamossal később 5 perces késéssel már az első gyakorlati órámon lehettem, Debrecenben.