15. Az egyetemről és nem csak (Tamásnak)

Annyit írok a bulikról meg a mindennapi ivászatokról, hogy azt lehetne hinni, emellett nemigen járok egyetemre. Nos részben ez annak tudható be, hogy nagyon kevés órám van, pontosabban kb napi 3, bár ez aránytalanul van elosztva, így például a keddem szabad.

A tanév itt nagyon kusza: öt hét tanulást négy hét gyakorlat követ, ami napi 6 óra tevékenységet jelent két különböző klinikán (egy sebészetin és egy belgyógyászatin). Ezek után egy hét vizsgaidőszak következik, majd újabb öt hét tanulás (un. szorgalmi időszak), amit két hét vizsgázás követ.

Többen kérdezték, hogy milyenek a tanárok valamint, hogy az otthoni tudásom a többiekéhez képest milyen. Mivel nagyjából minden előadást más tanár tart ezért ezek elég változatosak szoktak lenni: vannak nagyon jók is, de unalmasak úgyszint.
Legtipikusabb és leguntatóbb az a kurzus, ahol a tanár felolvassa közömbös hangon, hadarva a saját powerpointos bemutatóját szóról szóra, szerencsére ez nem olyan gyakori. Legérdekesebb talán egy traumatológia előadás volt, amin rövid teória után három laparoszkópos műtétet nézhettünk végig felvételről, de fordult ez már elő urológián is.

Minden gyakorlati órán mutatnak be betegeket, akiket mi is kikérdezhetünk, meghallgathatunk, megtapogathatunk ami szintén nagyon tetszik.

Egyelőre úgy tűnik az otthoni oktatás itt is kiválóan megállja a helyét, bár talán otthon több az elméleti, itt meg a gyakorlati rész. Egy másik, idegesítő különbség, hogy itt mindent rövidítenek: betegségeket, intézményeket, tüneteket: Isten ments, hogy egy ötbetűs szót kiírjanak ha már három betűvel le lehet rövidíteni.
Újan felfedezett harmadrendű unokatesóm (Kincső), aki mellesleg évfolyamtársam is, körbevitt ma a városban, talán vele tudok egyelőre a legjobban elbeszélgetni az itteniek közül. Több érdekes helyet is megmutatott, de mind közül a legjobban egy keleties hanglatú teaház tetszett, melyben el is fogyasztottunk egy-egy nagyon exotikus, és nagyon erős fekete teát. Este a csoporttársaimmal mentünk ki a Bárka nevű sörözőbe, de nem ültem sokáig, mivel már a holnapi utázasra tartogattam az energiámat: ezen a hétvégén terveztem a testvérem meglátogatását, Pesten.