17. A zene az kell

Az elkövetkező hét nagyon hamar elrepült. Kicsit elegem lett a kocsmázásokból és az alkoholizálásból. Igyekeztem bejárni minden órára, és több este is, az ivás és a városi szórakozás helyett a zongorázást választottam az ÉTK épületében. Este 7-től szokott üres lenni a 2. előadóterem, ahol egy nagyon lehangolódott, megviselt zongorát kinóztam esténként, hogy kedvemre daloljon. Bár a hangok félrecsúszottak voltak, a billentyűk néha működtek néha nem, mégis minden alkalom nagy élvezetet nyújtott számomra. Néha egy-egy diák kukucskált be kiváncsian az ajtón, de legtöbbször órákig ültem egyedül a hatalmas előadóteremben ami nagyon kedvemre volt.
Hévégére sikerült feltöltődnöm és mivel szombatra a csoporttársak egy rendhagyó programot terveztek be én is velük tartottam. Tábortüzes, szalonnasütős, gitározós est került megszervezésre, ami az én szívemhez nagyon közel áll.
Este 8 fele, sötétedés után indultunk útnak keresni egy ideális helyet az egyetemi campus körül. Mivel majdnem minden irányba erdő volt, nagyon hamar találtunk egy helyet, egy pici tisztáson: egy kővel kirakott tábortűzhely három oldalán széles fapaddal körülvéve. Kicsit szokatlan volt, hogy mindenki ilyen bátran vágtat át a sötét erdőn, Tusnádfürdőn azért ez nem így megy.
Viszonylag rövid időn belül sikerült tüzet csiholni, bár utólag mindenki egyetértett azon, hogy világosban mégiscsak hamarabb ment volna. Kipakoltuk a kaját, mindenki felszurdálta gallyakra amit szeretett volna enni és körbevettük a tüzet. Életemben először volt alkalmam megkóstolni a mályvacukrot, de nem ízlett. A szalonna viszont nagyon finom volt és természetesen volt sör, bor és pálinka is, hogy gondoskodjon a kedélyről.
Egyértelműen ez volt az egyik leghangulatosabb est, amit itt tölthettem. Miután mindenki jól lakott és már csak az üvegeket kocoktatták elővettük a gitárt. Ketten tudtunk gitározni és én kezdtem a koncertezést. A tipikus Illés, Omega, Lgt, Tankcsapda stb. számokat játszottam amiknek nem nagyon tudták fejből a szövegét, de a modern kor gitárestjén mindenki az okos telefonján internetről nézi a szöveget és énekel. Ilyenfélén az idővel előre haladva egyre hangosabban, lassan szinte teli torokból énekelt mindenki. Az egyik csoporttársam vette át a gitár és szomorúan kellett tapasztalnom, hogy Rihanna és Justin Bieber szövegeihez senkinek sem kelett az okostelefonját elővenni. Még ennél is meglepőbb volt, hogy itt sok ember van, aki szereti Justin Biebert, nem azért mert annyira rossz, hanem mert tetszik neki a zenéje; ennél a megvilágosodásnál úgy éreztem mindjárt elszaladok, bele a nagy sötét erdőbe, ami körülvett.
Szerencsére a gitár is elfáradt a sok tépés, húzás-nyúzás folytán és kis idő múlva az egyik húrja megadta magát. Mivel már többen kezdtek elfeküdni a padokon és a földön, úgy döntöttünk, hogy ideje nyugovóra térni.
Spiccesen, de letörölhetetlen vigyorral érkeztem vissza a bentlakásba, és nem sokkal később, ahogy párnát ért a fejem már aludtam is.