Vizsgák és az itt maradásommal kapcsolatos papírmunka intézése miatt maradtam távol egy darabig, de most újra van időm írni, nektek, és egy kicsit magamnak is. Ott folytatom, ahol abbahagytam:
A sebészet blokkgyakorlat után a belgyógyászat következett. Kérésem ellenére nem a tüdőgyógyászatra, hanem a reumatológiára kerültem ami kicsit lehorgasztott. Nem kellett szerencsére messze menni, 50 méterre volt az intézet, és csak kilencre kellet beérni, ami nagyon jól fogott a sebészet után, ahol 7 kor már az osztályon kellett lenni. Már nem voltam kómás reggelente és a reggelit is sikerült mindig a bentlakásban elfogyasztani.
Ahogyan a nyári gyakorlaton, itt is: a vezető orvos már az első nap lepasszolt a rezidenseinek, akik viszont nagyon odaadóan, és közvetlenül viselkedtek velem. Két másik lány is itt töltötte a gyakorlatát, mindkettő angol diák, egyik egy kínai, picike, szemüveges lány, a másik egy rövid hajú, fekete szépség. Nagyon megörültek nekem úgy az angol diákok, mint a rezidensek, hisz volt aki fordítson a nehézkes helyzetekben. Annyira nem népszerű itt az angol nyelv, nagy dolognak számít, ha valaki jól beszéli.
Sokat tanultam itt, a reumatológián, hisz már a második napon megengedték, hogy én végezzek el egy paracentézist (egy tű bevezetése a hasba és ezen keresztül a hasi folyadék lecsapolása), amire otthon nem sok esélyem lenne. Természetesen minden nap betegeket vizsgáltam, és pár nap után már ezt sem ellenőrizték le, látván, hogy alaposan végzem a dolgom. Megtanították, hogyan vigyem be az adatokat a gépbe, hogyan nyomtassak kórlapot, aztán egyre gyakrabban és hosszabb időre tűntek el kávézgatni a rezidensek. Egyáltalán nem bántam, hisz nagyon örültem, hogy megbíznak bennem, és hogy fontos munkát végezhetek. Bár az elején kicsi ijesztő volt ez a hirtelen nyakamba zúdított felelősség, de megbarátkoztam vele, és bíztam a rezidensek ítélőképességében, belém fektetett bizalmukban.
Még egy jó dolgok volt abban, hogy reumatológia osztályra kerültem: rengeteg autóimmun beteget láttam, ami azért legtöbb osztályon nem olyan gyakori, és persze a tudásom is ezen betegségekben elég hiányosnak bizonyult. Éppen ezért szabadidőm nagyrészében egy az orvosiban fészkelő Harold féle Belgyógyászat könyvet lapozgattam, ami szintén nagyon hasznosnak bizonyult.
Nagyon hamar eltelt ez a két hét és még most is kívánkozom oda vissza. Nehézkesen és picit szomorúan szoktam vissza az órára járásra, és hangulatomat az sem vitte előrébb, hogy Haki bejelentette, el fog költözni a héten.
No comments:
Post a Comment