Török lakótársammal nagyon összeszoktunk az utóbbi hetekben. Reggelente együtt kávéztunk, beszélgettünk (Dimitri legnagyobb örömére), ami nekem nagyon szokatlan, de kellemes élmény volt, hisz Vásárhelyen egyedül szokott indulni a napom. Támogattam is ezt azáltal, hogy vettem egy két személyes kávéfőzőt (kotyogót), így nem kellet kétszer kanalazgatni a kávét, valamint megvárni míg elkészül. Hetente többször főztünk együtt illetve megtanultam, hogyan kell krumplis rántottát csinálni.
Egy óvatlan pillanatban kiderült, hogy zenében is hasonló ízlésünk, így többé már nem fülhallgatóval hallgattuk a laptopról a zenét, természetesen csak amikor a bérgyilkos nem tartózkodott otthon.
Még az év elején többször is elmentünk együtt bulizni, mint az korábban már meséltem, és még a nyelvi különbségek sem szabtak ennek gátat. Az év közepe felé már inkább a tanulásra fektettük a hangsúlyt, de csak kijártunk néha egyet-egyet sörözni vagy az ő külön kérésére: pálinkázni.
Érthető hát, hogy mennyire szíven ütött az a bejelentése, hogy elköltözik. Bár sok indokot felsorolt amiért nem tud velünk maradni, mint később kiderült, a sok indok igazából egy darab hatalmas izomtömeg egyenesen Lettországból.
Mióta ketten vagyunk Dimitrivel, azóta megjött az igazi fagyos, orosz tél a szobába is. A nap nagy részében csendben ülünk és csak a laptop billentyűinek a pattogása hallatszik ki. Igyekszem konfliktus mentesen megúszni a napokat, bár nehéz dolgom van, ha már az is baj, hogy túl hangosan kattintok az egeremmel (s mi lenne, ha még köhögnék is éjszaka :) .
Mindenesetre Hakival még mindig tartom a kapcsolatot, épp a múltnap voltam nála ebédelni, igazi török ételt csinált nekem: rizs, csirke és tészta (avagy laska). Jó ízűen elfogyasztottunk egy üveg vöröset és együtt nevettünk a Zdob şi Zdub klippjein, melynek szövegéből ő is és én is csak pár szót értettünk (van pár román szó ami a török nyelvben is létezik, többek között a: haiduc, a boier és a haide).
Hiányzik a szobából, reggelente a kávé mellől, délutánonként ahogyan fülhallgatóval hallgatom Eric Clapton és B.B. King koncertfelvételeit, ami mindkettőnknek nagy kedvence volt.
Most elutazott Spanyolországba a barátnőjéhez, így egy darabig nem láthatom sajnos, de nemsokára én is megyek haza és szerencsére január végén én is költözöm, noha nem más épületbe, csupán pár ajtóval arrébb.
No comments:
Post a Comment