9. Séta a városban

Hétvégén a magyarországi egyetemeken mintha megállna az élet, mindenki hazalátogat kipihenni a  hétköznapi szórakozás fáradalmait. Ilyenkor nincsenek bulik, összejövetelek, így más program híján úgy döntöttem kicsit meglátogatom a belvárost.
Nem hívtam magammal egyik szobatársamat sem, egyedül jobban megy a városfelfedezés, és amúgy is
kevesen bírjak az én tempómat. Nehéz is annyit meg-megállni, mindenhova leülni és pihenni, így magányosan viszont senki sem noszogat.
Nagyon rossz idő volt ez a sétára: borús, szürke időben indultam el, mely az én kedvemet is eléggé lerontotta. A villamoson haladva megtekinthettem a fő utcákat, és még az Ibolya kocsmát is megpillanthattam, amit már a traumatológia tanárunk is megemlített, mondván, hogy sok megvert beteg onnan érkezik az osztályra.
Szép utcái vannak Debrecennek, teli régies házakkal, melyek közé a városvezetés mégis
szükségesnek érezte pár rondán kitűnő ultramodern épületet elhinteni. Néhány házon a "Tiszta udvar, rendes ház" táblácskát lehetett látni, ellátva még egy évszámmal is, de volt "A kutya hamis" és "Fűre lépni nem javasolt" tábla is. A séta igen rövidre sikeredett, nem nagyon kívántatta magát a város ezen a felhős, szomorkás, szürke időben, így egy tescos bevásárlás után már vissza is mentem a bentlakásba.
Csendes hétvége volt, de tudtam, hogy a jövőhét ismét mozgalmasnak ígérkezik, és akkor még nem is sejtettem, hogy a következő hét lesz a Gólyahét.