Szabadon valaszthattam, hogy melyik csoporttal fogok gyakorlatra jarni es mivel a vasarnapi ismerkedesbol inkabb csak az arcok maradtak meg, mintsem a nevek vagy netan a csoportszamok, azt a csoportot valasztottam amelyikben biztosra tudtam egy szem ismeros arcot: az egyik erasmus buddy-t, nevezzuk ot Annanak.
Nem szamitottam tul nagy baratkozasra, legalabbis az alapjan amiket meseltek: a kulfoldiektol felnek a magyar diakok, mint a leprastol (ez volt konkretan a hasonlat amit hasznaltak). Bar orakon nagyon korlatozott a szocializalodasi lehetoseg nem ereztem semmi fele kikozositesi gesztust vagy viselkest, epp az ellenkezojet. Ugy viselkedtek velem egesz heten, mintha elso eves lennek, minden talalkozasnal vagy beszelgetesnel tanacsokkal, tippekkel lattak el, amik kesobb nagyon hasznosnak bizonyultak. Jo szandekuknak talan legjobb bizonyiteka, hogy kedden maris meghivtak egyik csoporttarsunk szulinapjara, ami mar egy eleg szuk koru osszejovetel volt; keresemre Hakit is magammal vihettem, akivel nem voltak sajnos kozos oraink.
Estefele, indulas utan nem sokkal, pontosabban a bentlakas liftjeben lefele haladva, torok baratom aggodalmat fejezte ki az estevel kapcsolatban, hisz rajta kivul mindenki magyar lesz a szuletesnapon es nem hitte, hogy angolul lenne majd a beszelgetes. Termeszetesen nekem is megfordult ez a fejemben meg korabban, de Anna megnyugtatott, hogy nagyon szeretnek angolul beszelni a csoporttarsak.
Szereny tarsasag gyult ossze egy belvarosi kocsma teraszan, amit egyatalan nem bantam hisz lehetosegem volt igy megismerni kicsit jobban tarsaimat. Mindenkivel sikerult elbeszelgetni egy kicsit kettesben is, aminek nagyon orultem. Legtobb temat angolul vitattuk meg ami az egesz tarsasagnak nagyon felfrissito elmeny volt, nem leven senkinek ez az anyanyelve. Nagyon kellemes estet toltottunk egyutt es kicsit mamorosan indultunk haza, viszonylag koran. Meglepodve tapasztaltam, hogy mar ejfelkor hangos reszegek jartak Debrecen utcait.
Sorra elbucsuztunk mindenkitol majd utolso harom emberkent maradva taxival hazavitettuk magunkat harman, mivel mindharman bentlakasosok voltunk (Anna, Haki es jomagam).
A liftben felfele haladva Haki megkoszonte az estet, es egyontetuen megallapitottuk, hogy kell meg ilyen.
No comments:
Post a Comment